Hogy formáljam valóssá a valótlantcsak rám néz – zöld szemeinek membránjatükröződik a monitor tükrén át -nem tudok elégszer megbánni minden hibát sóvárgás és undor – ez a szeretet nálam -saját világom markában eleség egy-egyvágymorzsa, egy szeretlek, persze nem úgynem is mint barátként, „mégis mit…

Az az édes illat néhány év utánautopilot-on az agyam, zuhanásra készenútszélen egy állat rothadó bűze talánnem kell többet szemedbe nézzek, remélem Mikor minden álmod meghal sorbanmégiscsak le kellett volna ezt zárni, régFoszladozik a bársonykötél, sor van a pokolbanorrfacsaró, itt a halogatás…

  Hova hulltál, én meszesfalaim közé, a penészmegemészt, légy egészegészen lágy Nincs ellenemre, ez az egészcsak a szituáció bántha szeretek megbántokminden lányt Nem az én világom részevagy, tudom, de egy kicsitrészese lettél, el is égtélbennem téged iselégettelek Sorsod anyai-keresztenyém az…

Fordulópont. Minden kijön, kitisztulés elillan.Távolba veszik a régmúlt szerelemképzete. Nehéz lesz nélküle, még nehezebbvele.Nem érzem szabadabbnak magam.Csak üresnek. Mi töltse hát ki azt az űrt, ami lényemmaga?Testem feladja a küzdelmetszellememmel. Ezernyi méreganyag egyként kiáltja:elég…

Sok érzet értelmet győz. A legfelejthetetlenebb éjszaka is elmúlik egyszer. Te meg én fogunk még öklöt rázni,   sírni, vadul szeretkezni, imádni, gyűlölni, átkarolni és ellökni, csókolni, harapni, de karmolni, mély sebeket egymás szívében hagyni...   Amit előzőleg…

Mire megszüljük egymásnak magunkat, kihordunk annyi kínt, kívül-belül, hogy elszakadni egyikünk se tudhat többé a másiktól:                         feltétlenül valljuk egymást, mint gyermekét az anyja. - S akkor ha majd fájdalmak súlya nyom, fele bánatod én veszem magamra, és bűneid felét is…

Fehér zajok közvetítik a holdfény hangjait.Már nem látom a vér boros ízét, ami úgy ragyogott,Mint a megszállott sötéten lángoló szemei.A gondolat repedt szobor, üres teltség.Bátor tétlenség. Szerelmes gyűlölet.Elengedő megtartás. Könyörtelen kegyelem.Hiányodra a semmi emlékeztet.Harangoznak a…

Olyan ez az élet, mint valamivihar tengeren, a hullámaddig mos, míg el nem fogysz,személyiséged az enyészeté nem lesz álmaid szét nem foszlanak.Aki az órabérével egyszer is matekozni kezd:Halott ember. Szolgalélek. Megvásárolt,kirakatba rakott árucikk lesz tüstént. Aki azon aggódnik, hogy mi…

Mert minden kellett.De a minden ott hevert markomban,és én nem tudtamhogy természete semmi. Így elszelelt a boldogság.Magánszámom következik: életem.És nincs második felvonás. A nézőtéren unott arcok kószálnakés egy ismerős pofa vizslat az első sorban.Kezében tollal, meztelenüljegyzetel. Én…

Szeretlek,mert vagy nekem.Ha fáj, ha kell,ha nem kell, de érdekel. Szerelmem, titkon ennyit mondok,ahogy a földiek: életem!, sóhajtok.Ennyit tudok, a szerelem ilyen.Bennem lényed, aki vagy: meglelem. Miattad élek, vagyok, mert akarod.Akarlak, mert az egység erre hivatott.Titkon kereslek és a…