poétikai önismereti kurzus

2013. március 21. 23:16 - petiasün

Van hogy engedsz és van hogy szenvedsz

Haláltánc

Halotti tort ülök vágyimon
Hiába látom, elveszni hagyom
Felkorbácsolt az érzelem-tenger
Tettei súlya alatt tehetetlen ember.

Roppan porcról-porc, s törik
Lelkitársak is egymást ölik
Szív szólalna szépen közbe
Ráció örök időkben őrlődne

Lényege ez, s bár jót akar
Egy élet ennél többet takar
Mert boldogulni jött e Földre
S nem azért, hogy stresszben töltse

S tartaná magát szavához
De van hogy érzet határoz
S azt határozta magában el
Hogy szeretni lélekkel kell.

Címkék: vers érzelem
4 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://magamnakszantfuveskonyv.blog.hu/api/trackback/id/tr596227844

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

KiyoNishi 2013.04.13. 00:18:38

Meg sem kérdezem, gondolom mindet te írtad. Az eddig olvasottak nagyon tetszenek... Hivatástudattól vézérelve, vagy csak hobbiból írsz?

petiasün 2013.04.13. 16:36:13

Így igaz. Nagyon örülök neki! Egyébként is-is.. :) Ezért is vannak néha hosszabb kihagyásaim.

KiyoNishi 2013.04.13. 17:32:21

Megértelek, úgy 12 éves korom óta költészettel, írással szeretnék foglalkozni, tehát tudom milyenek azok a bizonyos "nagy kihagyások" ^^" Köszönöm a választ, és igyekszem figyelemmel kísérni frissítéseid :)

petiasün 2013.04.23. 21:22:11

Korán kezdted... :) Hát akkor hajrá, ez nekem elég megkésett dolog, legalábbis ami a lírai részét illeti.
poétikai önismereti kurzus
süti beállítások módosítása