Le temps de l'amour
Korgó gyomorral és éhezőlélekkel, szerelemben ébredtem.Láttam a tökéletes másom máson.Még az álmokban is foglalt igaz párom... Az utcák üresek, befogadni láng szívemetképtelen ez a rideg, nyirkos világ.Mi éltetné lelkemet, mi e földi röghöz kötnemától szellemem olcsó, poetizáló eszköze. Vétkeztem, sok szeretőt elkergettem,mert csak fél-igaz, nem álom-igaz voltak...(ha voltak).Egykor létezett a régi önvaló ideálja,ki maga nőjét már megkreálta. Fájdalmasan koncentrálok,de hamuból főnixet így sem alkotok.Nyílnak és csukódnak az ablakok:Egy magányos szerelmes vacog.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.