Milyen szánalmas az ember, ha szeretMekkora irigysége, mily kitörő haragjaMennyire egyszerű is lehetne az életHa nem csalná meg belső hangja.Mert nem lát, csak néz a távolbaMegcsalja minden érzékét nyombanSzerelmének bűvész mámorja,ki ott van nőben, borban.

Odi et amoReménytelenebb szívem kívánságaMidőn okát se nem látom, se nem értemÉs nyitott kaput zörget falánkságaRossz házszám alatt, semmire leltem.Már nem érdekli megfáradt lelkemetOdi et amo, hiába minden igyekezetEz a folytonos harc engem legyőzöttAmint csak Spes búzája…