Én
Hadd haragudjak már én is!Lehessek jogtalanul sértett!Hisz ember volnék én is,nem kifaragott szentképek. Esendő vagyok, mint a többilélek, és emlékszem bármitettekre. Bár nekem is fáj belátni,de velem túl könnyű volt rosszul bánni. És nem szóltam, ha lelkem tiporták.És nem szóltam, ha semmibe vettek.És nem érdekelt, hogy másodiknak hagytak,és köszöntem, ha kicsit is szerettek. Aztán már nem köszönök, ésnem is kérek semmit…De belém hatol, mint a késa felismerés, hogy csak én vagyok itt egyedül magamnak, mint utolsó,szószegő, aljas, hazug, álnokköpönyegforgatója sorsomnak! Ó,és mégis szemet hunynak az álmok. Kénytelen vagyok szeretni rabtartómat.Utolsó mentsváram én vagyok.Kiállani magam ellenében, magam-magamértcsak én tudok.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.