poétikai önismereti kurzus

2018. január 06. 19:06 - petiasün

Megtisztulás

Fordulópont. Minden kijön, kitisztul
és elillan.
Távolba veszik a régmúlt szerelem
képzete.
 
Nehéz lesz nélküle, még nehezebb
vele.
Nem érzem szabadabbnak magam.
Csak üresnek.
 
Mi töltse hát ki azt az űrt, ami lényem
maga?
Testem feladja a küzdelmet
szellememmel.
 
Ezernyi méreganyag egyként kiáltja:
elég volt.
Kiürül a lélekpohár, megettem
a kenyerem felét.
 
Buddhává kéne lenni, vagy legalább
embernek.
Huszonhárom év kudarca
egyként feszül
 
A golgota keresztjére. Talán
ennyi volt.
A legfelejthetetlenebb éjszakák
elmúltak rég.
 
A test elég a bűnök
gyehennáján.
Nem ez lesz a legszebb versem.
De igaz.
 
És ez bosszant téged. Engem is, hogy
így látlak.
A valóság mindig, újra és újra felülírja
az álmok birodalmát.
 
Tovaszállsz, mint az alkoholmámor
az éjszakában.
Fáj és szétfeszít a lét, úgy
általában...
 
Ez csak egy újabb fejezete
a nihilnek.
Ebben az életben minden stagnál,
vagy rosszabb lesz.
 
Nincs Idő. Ez itt a Mélypont.
Minden kijön,
kitisztul és elillan. Nem maradt más,
csak tiszta üresség.
Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://magamnakszantfuveskonyv.blog.hu/api/trackback/id/tr913554843

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
poétikai önismereti kurzus
süti beállítások módosítása