poétikai önismereti kurzus

2016. május 25. 13:43 - petiasün

Olyan ez az élet...

Olyan ez az élet, mint valami
vihar tengeren, a hullám
addig mos, míg el nem fogysz,
személyiséged az enyészeté nem lesz
 
álmaid szét nem foszlanak.
Aki az órabérével egyszer is matekozni kezd:
Halott ember. Szolgalélek. Megvásárolt,
kirakatba rakott árucikk lesz tüstént.
 
Aki azon aggódnik, hogy mi lesz?
Mit fognak szólni, ki fognak rúgni!
Fel fognak-e venni, el tudom végezni?
Addig se él, addig se lát, addig se hall.
 
Az élet egy könyökkel se lesz hosszabb.
Az ember nem lesz boldogabb, ha mindent
nehézségként kezel, hát kelj fel!
Lehetőség az élet, nem kilóra mérnek
 
Ott, ahol már nem kell a tested.
Az élet értelmét kerested, ma pénzt keresel.
Ehhez meg állás dukál, nem mozgás,
elfogadás, változás. Hívd csak fejlődésnek
 
amiben vagyunk, de előbb…
Mondd csak, ki is vagy?
És miért jöttél e Földre?
Állat költözött emberbőrbe.
 
De persze mindez, csak biznisz,
karrier meg valami homályos eszmbe
az önmegvalósításról. Jó vicc.
Addig nevetek, amíg a víz szét nem mos egészen.
Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://magamnakszantfuveskonyv.blog.hu/api/trackback/id/tr88746120

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
poétikai önismereti kurzus
süti beállítások módosítása