Hogy formáljam valóssá a valótlant
Hogy formáljam valóssá a valótlantcsak rám néz – zöld szemeinek membránjatükröződik a monitor tükrén át -nem tudok elégszer megbánni minden hibát sóvárgás és undor – ez a szeretet nálam -saját világom markában eleség egy-egyvágymorzsa, egy szeretlek, persze nem úgynem is mint barátként, „mégis mit hittél” milyen viszony van köztünk, talánnem képzeled, hogy fontos vagycsak mint egy olyan élet részeami felszínen túl nem tűr valóságot nem mondhatom azt, hogy hiányzolanélkül, hogy ne döntenék romba mindentegy szó és felvidul a lelkemezzel is sokat kértem érzem… hogy ellep az undoramikor ellöksz magadtólazt hiszed akarok valamitazt hiszem akarok valamit csak hogy legyen valami. Amit elkövettem, csak az elmémbenrád hárult a felelősség és te készségesenlehoztál a földre. De nem tehet tönkrea valóságnak tükre. Soha már.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.