Hova hulltál, én meszes
falaim közé, a penész
megemészt, légy egész
egészen lágy

Nincs ellenemre, ez az egész
csak a szituáció bánt
ha szeretek megbántok
minden lányt

Nem az én világom része
vagy, tudom, de egy kicsit
részese lettél, el is égtél
bennem téged is
elégettelek

Sorsod anyai-kereszt
enyém az alvilágra hág
az anyag nem vonz, eldobok
minden ideát

Egyetlen valóságért
Az, aki ért, azért
nem kondul a harang, ha
itt a vég

De legalább tudom, hogy neked ott jó.
Valahol boldog vagy, valahol messze.
Hová bújsz? Én meszes verembe
Magamat jó mélyre ejtem le
És nem mászok ki többé már.

Érted nem.
Ne gyere le értem
Révbe értem
Szabad vagyok
És végtelen
magányban szemlélem
ahogy múlik ez
az egész élet.