Szétesik a világ körülöttem
és tucatszámba megy egyéni jöttem.
Az utcán plakátemberek folynak szét szembe
szél hasít, vág apró izületekre.

A politika markában apró alkatrész,
a másra hivatott égi-földi egész.
Házasítás helyett párosodás, király
helyett önérdektől dagadó máj

és sötét. A csillagokat eltüntették
az égről, s pótszerüket éltették,
várták a néptől a megváltást
és megtöltötték a kockalakást.

Jártam-keltemben iránytól megfosztott,
fiatal lények mozognak, otthonod
nem otthonod már, anyád nem
szülőd, párod ellenfeled

meddig játsszuk az elégedettet?
Egykor mágylán elégettek,
most elvtelen alakok formálnak
és hangszóróból üres jelszavakat skandálnak.

A jövő embere embertelen.
A csipogás jelez, írj helyettem.
Jelezd, hogy létezem.
Jelezni lételem.

Alkoss, fejlődj, élj és szeress!
Ez a recept, életleves.
Nem kell, hogy higyj: láss, tapasztalj
érezz! Sok szó, itt az alj.
Kérdezz.

Gyűlöllek téged - s ez a gyűlölet
azé, ki alul van, legyőzetett.

Gyűlöllek, mint virág a harmatot,
mert csillogni neki nem adatott;

gyűlöllek, mint virágját a növény,
mert úgy óvsz gonddal, úgy hajolsz fölém

széttárt szirommal, ékes-ragyogón,
ahogy én viszonozni nem tudom;

gyűlöllek, mint ahogy a fényt az árnyék,
mert nem lehetek az, hiába vágynék;

gyűlöllek, akár árnyékot a fény,
mert hűvös árnyék nem lehetek én;

gyűlöllek, mert, mint kenyérbe a kés,
úgy hasít belém a fölismerés,

hogy úgy szeretni, mint ahogy te engem,
nem adatott meg senkit sem szeretnem;

gyűlöllek, mert ÉN sosem lehetek TE,
gyűlöllek, mert nem vághatom szemedbe,

hogy ne szeress, mert gyűlöllek, eressz el,
hagyj magamra ádáz gyűlöletemmel -

gyűlöllek, mert a szerelmeddel ölsz.
Gyűlöllek addig, amíg meggyűlölsz.

Szűkül a Hold alatti világ.
A láncokat szépen magukra rakják,
és a barlang gyomrában csiholódik a tűz.

Tárhelyfelhő takarja el a tudatosságot,
és a természetes fény már nem hajtja a gazdaságot...
A mutatók és a százalékok nevében!

Áruba bocsátott, kisiklott életek.
Az értékarányt könnyekben mérheted;
és a radioaktív hamu mindent betemet.

Vegyünk magunknak telket a Hold felett!
Nem kerül pénzbe, és adósa sem leszel senkinek.
Hited hitelt ad majd, s helyet.

Aznap nem esett.

Keveset ehetett,
Úgy hiszem, meglehet.
Rámmosolygott csókkal,
Vízcseppes kis orral.
Aztán eleredt.

A végszóra sört rendelt.
Nem láttam még így szakítani embert...
Ying-Yang, világos, meg sötét italok,
Ám én az utóbbinál maradok.
Drágámnak meg üzenném:

!