Szétesik a világ körülöttem
és tucatszámba megy egyéni jöttem.
Az utcán plakátemberek folynak szét szembe
szél hasít, vág apró izületekre.

A politika markában apró alkatrész,
a másra hivatott égi-földi egész.
Házasítás helyett párosodás, király
helyett önérdektől dagadó máj

és sötét. A csillagokat eltüntették
az égről, s pótszerüket éltették,
várták a néptől a megváltást
és megtöltötték a kockalakást.

Jártam-keltemben iránytól megfosztott,
fiatal lények mozognak, otthonod
nem otthonod már, anyád nem
szülőd, párod ellenfeled

meddig játsszuk az elégedettet?
Egykor mágylán elégettek,
most elvtelen alakok formálnak
és hangszóróból üres jelszavakat skandálnak.

A jövő embere embertelen.
A csipogás jelez, írj helyettem.
Jelezd, hogy létezem.
Jelezni lételem.

Alkoss, fejlődj, élj és szeress!
Ez a recept, életleves.
Nem kell, hogy higyj: láss, tapasztalj
érezz! Sok szó, itt az alj.
Kérdezz.