poétikai önismereti kurzus

2015. július 15. 00:02 - petiasün

Ittlét(ed)

Tüzes víz oltár szélén...
Megremeg ajkam is.
Táncolunk ég s föld szélén.
Ez csak szent lehet, és sosem hamis.
 
Éget, tisztít, lángra gyújt
s harapásnyomnak tetszik a
stigma, melybe Isten bújt.
Éterinek tűnik áttetsző látszata...
 
Ittlétednek. Most lélek szólt
lélekhez, s a számító elme
ősi, vad ösztönnek engedve
szeretett. Újra, végre: leláncolt.
Címkék: vers
Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://magamnakszantfuveskonyv.blog.hu/api/trackback/id/tr817629036

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
poétikai önismereti kurzus
süti beállítások módosítása