Életem burkolata
Élnem kell, hogy tudjam, miért is élek.Nehogy bután haljak meg…Valamiért, még mindig kérekegy szelet űrt, hogy attól váljak meg. Csillagaimban galiba, uralkodóbolygó röppályát tévesztett, szárnyasbetétsorsjegyét váltott átutazó.Legyek, vagy tudós, vagy ágyas, netán kertész leszek, fát nevelaz eldobott testem. Lelkemkelletlen kerülget, kelepel:Nem annyi, hogy aludtam, ettem! Kerestem kedvtelen is, mindigegy rugóra jár az agyam vissza.Fel-le mozog a katéter, szívig.Májtól lefelé meg csak a bort issza a Portnemszívja Péter.Lángvágóval ködöt vág az ideg,és befogad az éter.Egy mondvacsinált kabátban nincs hideg.Nincs hideg.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.