Rabtársak (már nem:))
Reggel király voltam, most szolga vagyok.Ahogy süllyed a nap, úgy hanyatlok.Egykor úrnőmnek hittelek, de rab vagy.Saját gyengeséged börtönfalai közt basáskodsz. Csupán használsz. Csupán engedek.Tanulok, gyűlölök és szeretek.Mit adhatsz mást, mint lényedet?De azt félted. Tartogatod a képzetnek. Neked eszköz kell. Nekem hit.Kedvhozó, meddig maradsz itt?A magvető, ki nem tud aratni!Önhitten várja a föld válaszát, és védtelenül éri a tél első szele.Üres a kamra, hol szíverohad. Vigyázz hát, úrnő!Hatalmad üres. Tetted tétlen. Légy résen! Tavaszra várszde a fagy előtt zavartan állsz.A könnyű utat választanád?!Én aknamezőn lépdelnék. Feszengve, ingerülten,apró neszekre őrültenrobban ki haragom!Te meg táncolnál a semmi szélén… Ki az úr, ki a szolga akkor hát?Te csak elveszel, de réz-színű a karátamivel ékesíted magad, énelvesztem…cserébe adom, mi maradt: Egy vers, dohányszag, megrekedt álmok.Kettétört akarat és egy szív,ami dobog még. Egyre csak dobog.Csendben ölelj, még hallhatod. „Te szolga, a legnagyobb ellenséged a másik szolga, és nem az urad” – Török-Zselenszky Tamás
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.