Verses pályázatra íródott vers. A téma: Három nap van hátra.
Üresen kavargatom teli poharam.Fekete lé. Tudom, közhely.De megtehetem, bogaram!Tudod, már csak három nap, hej! Már megüzentem a haveroknak.Tudja a szomszéd is.Nem mertem még anyámnak…Buktam már idén, és még ez is. Szóval carpe diem, kellenemondanom, meg hogy nincs határ.Az ember ilyenkor bármit tehetne,de rám csak szolid számvetés vár. Büdös vagyok, már a második napon.Az orvosi lelet a kád szélén,egy elégett cigarettával, úgy hagyom.Táncolok az őrület szélén. A harmadik nap. Korán kelek.Igazából nem is aludtam, csak ébredtem.Ez tartalmas lesz! Valami érzek.Állok, az embermasszát figyelem. Kiáltanék: Örüljetek, hogy éltek!De csak komoran vizslatok.Hányszor fájtak a létek,és hányszor hagytatok magamra, szerelmes alakzatok!És már dél van. Verőfény.Na, ma! Utoljára, kimozdulok.Arra megyek, ahol van fény. Blues szól. Sötét van.Percre pontosan, három nap?Ezen gondolkodok…”Úgy van,üljetek el!” Mindenki elhagy. Néha vörös a tenyerem,mikor beleköhögök.Reménykedek? Nem.élvezem, hogy távolodok. Füstbe burkolózok.Trombitaszó dédelget.Kissé fáradt vagyok.Valami kéz kelteget. És homályosodik már…Mintha álmodnék, újra.Valami sikoly, füst, bor íze a számban,kár…Figyelj! Élek még… . … . . . :|
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.