Slamerkélés
Voltam a klotyóban az aktuális szextárs.Voltam hajó fedélzetén az eltörött szextáns.Leszek felkelő nap és lenyugvó potencia,leszek égő zászló és megtépett Biblia. Vagyok, aki vagyok. Nem az Isten.Égi kegyelemből, sárban fetrengő porszem.Vagyok a vágyak, leszek, mi voltam.Veled együtt fekszek majd, a földre hulltan. Földre hulltan…földre hulltam... Valamikor mindegy volt,mert mind egy vagyunk,Szétdarabolt a megismerés,létkerékbe tört lélek – halunk.Élünk – hagyunkegy pléhkereszteta vállunkra vonunkés a Golgotára vánszorgunkmajd szelfizünk egyet.Por és pisa vagyunklátjátok, férgeim?!Por és pisa vagyunk. Sáros iszapbarangolunk a léthomályban.Ezt hagyjuk örökül poros vályogtéglagyárban…Vályogtéglagyárban,vajúdó nők ágyékában,elvetélő lányok sikolyában,tarkóhoz szegezett pisztolyok markolatábanés a vértől bűzlőkinyilatkoztatásban. Lehet, most nem érted,hogy léted – érted.De ha már vállaltad az extázist,próbálj ki minden szexfázist!Lehet az élet banális vagy orális,és a politika kúrja a második bázist...Tudd, bármi lesz, a végén el kell menni!Éld meg a jelent, élni ezt jelenti.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.