Aki ura elméjének, az ura a testének és így vágyainak is.
A tudatlan nem ura testjeleinek, hanghordozásának, mozgató erőinek. Ténfereg. Ennek oka a belső űr, mely az unalom hozadéke, mi a tétlenség és munaknélküliség eredménye. Minél később kerül betöltésre ez az űr, annál inkább mélyül, tágul, míg csak szélsőséges eszközökhöz nyúlva töltődik meg tartalommal. A nihil, melynek ürege felemésztené az embert, ha nem tenne ellene, gátolja a gondolatok, így az elme és így a vágyak irányítását. Ez az üresség termeli a negatív erőket, mint a félelmet és az ebből fakadó önbizalomhiányt, ami az önismeret aláásója és ettől önálló életre kel a test mozgása, reakciója, kisugárzása. Mikor ez ellentétébe csap át -hisz lényünk egyensúlyra törekszik- jön létre a visszás, határozottan hamis szabadosság és nyitottság, mely ideig-óráig megállja helyét, míg vissza nem zökken az őt létrehozó üres térbe.
Az elme feletti uralom alapja a gondolatok irányítása. Ezek a belső hangok folytonos mozgásban vannak, elemeznek, értékelnek; rombolhatnak és építhetnek, de a saját pályájukon hagyva öngerjesztő tudatmódosítóvá válhatnak, mi rátelepszik mindennapjaink menetére. Így céljukat és mennyiségüket magunk malmára kell hajtanunk.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.