poétikai önismereti kurzus

2012. december 10. 22:16 - petiasün

Esti pont

Szabad rabmadár
 
Megint szabadultam valahogy
Pedig az érzések hada lajtromoz
De úgy érzem eleget csalódtam, ahogy
Azt hiszem, inkább nárciszta voltam magamhoz.

Nem vagyok az, nem lehetek
Nem rinyálhatok egy életen át
Több délibábot nem követek
A köveket más vegye át

Van aki át is venné, de sajnos
neki nem tudom adni valamiért
Egy káprázatért, vagy mi ez a zajos
Ütem ami néha meg is ért.

Tudom, hogy éreztem, de
Talán te is érezted mégis
Nem jutunk már kettőre
Apró szavakért minek is?

Már nem érzek és nem félek
Már nem kérek és nem remélek
Csak egytől félek, tényleg
Ne utálj meg úgy végleg.

Címkék: vers
Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://magamnakszantfuveskonyv.blog.hu/api/trackback/id/tr956227875

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
poétikai önismereti kurzus
süti beállítások módosítása