Veretlen vers
Elképzelhetetlent képzelő képzelgő
Érzésekkel tarkított vörös drágakő
Fáradtságot nem kímélő tévelygő
Mikor térsz eszedhez, szédítő?
Rúzsos múzsa, múló porba
Lehelletbe ágyazott korba
Rázó hideg, hidegrázás
Nekem ez a versírás.
Fáradt test és bágyadt lélek
Álmosan néző, nem kérek.
Züllő úton szánalmas ripacs
Ripacskodik bénán, "Kikapsz!"
Kikapta amit meg kell kapni
Mindenki mindre rá akar mutatni
Távolban egy távoli tábor
Közeledik a közelben egy bátor.
Tanácstalan tanácsadó
Osztja: ostya, bor eladó
Sután suttogó sopánkodó
Magába roskadott óbégató.
Süvítő repülő, repülő serpenyő
Lenyugvó nap színárjában ülő
Összeaszott tenyerű kéregető.
Többé már nem kéreget ő.
Boldog akinek a lelke szegény
Szegény akinek lelke kemény.
Mennyei ország, csak megálló
Megállítom a vonatot, kiszálló.
Felhőtlen az égbolt a felhőkön
Puha a föld és lassan beletörődöm
Hogy sehol egy lyuk amin lenézhetnék
Semmi sem vonz annyira hogy visszemennék.
Itt él a Múzsa, amott a rúzsa
Többé nem ontja, nem is sugallja.
Én lettem itt fenn a fenti
Amott gomolyogva ég a lenti.
(Nem is sejti, mennyit kell tenni
hogy ide jegy nélkül el tudjon jutni)
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.