Fájdalom az élet
nem adott soha szépet.
A barátok mind ellenségek
az ellenségek mind vígan élnek.
Elhagyott a magány is
nincs sehol egy oázis,
ahol megpihenhetnék.
Elégett minden ami ép.
Nem maradt semmim sem
mert nem maradandó bármit tettem.
Felgyulladt a szikra
de el is aludt nyomban.
Elvesztettem, bár semmim sem volt
ezt üzeni nekem élő és holt.
Távoli a megnyugvás
de közel érezlek elmúlás.
Magamat sem lelem
ebben a sűrű rengetegben.
Talán a sarkon hagytam el,
tán a szívem mélyén hever.
Elaltatom forrongó lelkem
könyv,film, zene örvényben.
Várva a feltámadásra
és a múló csalódottságra.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Veruss 2011.12.02. 18:56:39
pcx-foto 2011.12.02. 19:09:04
petiasün 2011.12.02. 19:20:34
pcx-foto 2011.12.02. 19:28:30
pcx-foto 2011.12.02. 19:31:13