Fájdalom az élet

nem adott soha szépet.

A barátok mind ellenségek

az ellenségek mind vígan élnek.

Elhagyott a magány is

nincs sehol egy oázis,

ahol megpihenhetnék.

Elégett minden ami ép.

Nem maradt semmim sem

mert nem maradandó bármit tettem.

Felgyulladt a szikra

de el is aludt nyomban.

Elvesztettem, bár semmim sem volt

ezt üzeni nekem élő és holt.

Távoli a megnyugvás

de közel érezlek elmúlás.

Magamat sem lelem

ebben a sűrű rengetegben.

Talán a sarkon hagytam el,

tán a szívem mélyén hever.

Elaltatom forrongó lelkem

könyv,film, zene örvényben.

Várva a feltámadásra

és a múló csalódottságra.