XXIII.
Meguntam.Elegem lett.Csak szenvedek így.
Minden amit ő csinál,az jogos de nem etikus.
Minden amit én szeretnék,jogtalan de etikus.
De valami összetört bennem.Nem volt rá okom,nem.Csak épp továbbgondoltam és a jövőmben csak sötétséget láttam.Mintha elvesztettem volna mindent.Magamat,az életemet a boldogságomat.
A hitemet.Peig azt nem szabad.
Soha ne veszítsük el a hitünket,mert mindent elvesztünk.
Aki hisz,azé minden; aki nem hisz, mindenben hiányt fog szenvedni.
De jövök fel.Igen,érzem.Minden rendben lesz.Azt hiszem.Minden rendbe fog jönni.
Talán így lesz.Nem,biztosan.
Hiszek benne hogy a végén enyém lesz a fele királyság.
A fele és nem az egész..mert az első fele már megvan.A felnőtté válás útjának közepén állok,már csak a próbát kell kiállnom.Nincs kitérő.
Nincs kifogás.
Csak a remény és a hit dobog halkan de ütemesen valahol.Itt a szívemben.
És a tudat,hogy nem akarok felhagyni szeretni senkit sem.Ennél nemesebb érzés nincsen.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Husi Nyuszi 2011.11.18. 16:28:25
Laukaah 2011.12.04. 21:00:18