A tudatalattim rám vicsorgott
ma hajnalban! Tükörharcban,
elestem: a csata letaglózott.
Kettőkor a fényben tudtam
meg a bukásról a hírt.
Már megint vert hadam
csonthalmaira írt
vérrel széteső agyam.
Már megint elvesztettem
egy kis önbecsülést,
már megint azt hittem
bírom a gyűrődést.
Nem a múltban, vagy jövőben
de a jelenben végzem
néha még ezt remélem.
Akárhogy is, elvéreztem.
S a képzet hordta véres kardom
élébe dőlt bele akaratom.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.