A szerelem - azt nem ismerem
plátói - na, az megy nekem
taposs csak el engem
ilyenkor azt szeretem
Hogy is mondja, jó uram?
Legyek én kitagadottan,
Megvetett cédaként, utca
porában az egyedül tiszta!
Ne legyen gondod arra
oh nem, hogy is volna?
Gyerekként az egyetlen,
ki érve is csak éretlen...
Túlfűtött jeges kamra
Mi a szívemet takarja
Ne legyen gondod arra
Nincs valóságalapja...
Utállak, jobban, mint magam
Új szerelem ez, nem vágytam
Csak eszeveszetten álmodtam
Napról napra jobban utáltam.
Szélsőségesen rosszakaróm
láttam benned, s megálmodom
minden este visszatértét, neki
s neked, ha lehet ebben hinni.
Értékelni sosem fogsz, tudom
Próbálkozok csak, s nem unom
Örökkön örökké tart harcom
S vele imádat-utálatom.
S ha karma kegyesen
Letekintene, Kedvesem
Szabad lennék tőled:
Lelkiismeret és Becsület!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.