Baromállat rohangál szíveken
Csessze meg, mégse szeretem.
Jajj, ne hagyjon el, Kedvesem
A magányt egyedül nem viselem.
Szerelem, Önt nem ismerem.
Kérem hagyja el területem.
Itt vadászok önfeledten
Ez mindent megér nekem.
Éhes ez a disznó, s makkal álmodik.
Kérdhetik akárhogy, ő magának is hazudik.
Milyen élet ez, igen, sokan kérdezik...
Olyan, melyben a szív feketén vérzik.
S ez a sötétség mindenhova begyűrűzik
Elnyel fényt, sejtek egymást emésztik
Míg a dobogó rész többé nem izzik.
S hideg szemek vizslatják áldozatait.
Csessze meg, mégse szeretem.
Jajj, ne hagyjon el, Kedvesem
A magányt egyedül nem viselem.
Szerelem, Önt nem ismerem.
Kérem hagyja el területem.
Itt vadászok önfeledten
Ez mindent megér nekem.
Éhes ez a disznó, s makkal álmodik.
Kérdhetik akárhogy, ő magának is hazudik.
Milyen élet ez, igen, sokan kérdezik...
Olyan, melyben a szív feketén vérzik.
S ez a sötétség mindenhova begyűrűzik
Elnyel fényt, sejtek egymást emésztik
Míg a dobogó rész többé nem izzik.
S hideg szemek vizslatják áldozatait.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.