poétikai önismereti kurzus

2013. április 12. 23:06 - petiasün

Vaddisznó

Baromállat rohangál szíveken
Csessze meg, mégse szeretem.
Jajj, ne hagyjon el, Kedvesem
A magányt egyedül nem viselem.

Szerelem, Önt nem ismerem.
Kérem hagyja el területem.
Itt vadászok önfeledten
Ez mindent megér nekem.

Éhes ez a disznó, s makkal álmodik.
Kérdhetik akárhogy, ő magának is hazudik.
Milyen élet ez, igen, sokan kérdezik...
Olyan, melyben a szív feketén vérzik.

S ez a sötétség mindenhova begyűrűzik
Elnyel fényt, sejtek egymást emésztik
Míg a dobogó rész többé nem izzik.
S hideg szemek vizslatják áldozatait.

Címkék: vers
Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://magamnakszantfuveskonyv.blog.hu/api/trackback/id/tr236227840

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
poétikai önismereti kurzus
süti beállítások módosítása