poétikai önismereti kurzus

2013. március 30. 14:09 - petiasün

Egy mimózalelkűről :)

Játszótéren rám nevet
Egy félős kisgyerek
Sötét erdőre mered
Lelke abban kerek.

Piros labdákban leli kedvét
Elkergeti a félelmes medvét
Félszegen mered társaira
Nincs ki lelkét támassza.

Homokvárát rendszerint szél
dönti le, és már nem is remél
De ha felnő, nem lesz ő néma
Csak egy kivirágzott bokréta.

Címkék: vers
2 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://magamnakszantfuveskonyv.blog.hu/api/trackback/id/tr156227841

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

petiasün 2013.03.30. 14:33:51

:DD Ez egy válaszvers, szóval önmagában elég nehéz értelmezni :D
poétikai önismereti kurzus
süti beállítások módosítása