poétikai önismereti kurzus

2013. február 25. 16:04 - petiasün

Régebbiből szemezgetve

Sötét november sötét délutánja.
Magányba vagy látszat- barátságba.
Egyre megy, mindkettő fáj
Főleg az, hogy kijátszottál.

Kijátszottál, generációm, ki.
Miért kellett erre most rájönni?
Átvert ez, nem is igaz az. Ki az ott?
Ki keres? Csak az őszi szél kopog.

Susogja halkan, én itt vagyok.
Záporos, zord vasárnapok.
Csípős hajnali levegő zamata
A természet csöndes világa.

A csillagokkal majd megbeszélem
Minden titkom és reménységem.
A Holddal együtt járok-kelek.
Felhőtlen, jeges decemberek.

Rohanó sündisznó után loholó
szomszéd macskája, a Hógolyó.
Lola kutya kocog velem a kerítésen túl
Az ember egy kis forralt borral eltunyul.


és ahogy az élet napja alkonyul
a lágy agyvelő sem élő modul
a lélek zihálva kapna újra életre
hogy magányát szétzúzva újrakezdje.

Címkék: vers sün
Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://magamnakszantfuveskonyv.blog.hu/api/trackback/id/tr986227845

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
poétikai önismereti kurzus
süti beállítások módosítása