poétikai önismereti kurzus

2013. február 18. 17:02 - petiasün

A felperzselt föld

A felperzselt föld hamvain állok
Mögöttem hazugok, előttem délibábok
Én pedig mint mérges kaktusz meredek
Szúrkálok, mardosok, szomjasakat mérgezek.

Most betyár vagyok, szürke paripámon körözök.
Jöhet osztrák, jöhet magyar, aranyért lődözök
Ártatlan vagy sem, az ég ítél majd helyettem
Magányos portyámon a túlélés az egyetlen.

Most meg részeg vagyok, hangosan ordítok
Tüzes vagyok, haragszok, pattanok, megszidok
Szomjasan egy kaktusszal dühösen babrálok.
Részeg betyárként magába temet a holt árok.


Címkék: vers sün
Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://magamnakszantfuveskonyv.blog.hu/api/trackback/id/tr536227849

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
poétikai önismereti kurzus
süti beállítások módosítása