poétikai önismereti kurzus

2013. január 05. 16:25 - petiasün

Látomásvers

Láttam egy világot

Régen, kiskoromban,
láttam egy világot.
Az a világ rámkacsintott
Utánaeredtem nyomban.

Utam során egy kúthoz értem
Vizéből merítettem én. A felejtés kútja.
Bár olvasni tudtam volna!
Tudnám még, miért érdemes élnem.

Az álom idegen lett és elment
Magam előtt utakat látok csak
Rengeteg út, de egy szélesen halad
Milliós tömeg, fejük horgasztva lent.

A nagy út nem vezet sehova sem
Körforgalom ez, indul születéssel
Körbeér halállal, cél nem vezérel.
Mégis mennek, mennek csendesen.

Vezetik őket vágyak, lángolások
Nők, borok, dorbézolások.
A megbecsülésért pénzhajhászok.
De nem jutnak nekik csak látomások.

Hát senki nincs ki nagyobbra vágyna?
Mint megfelelni a halálig, boldogságot
Nem találni, csak eltemetetlen haragot?
Kinek fáj, hogy nem teljesül álma?


Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://magamnakszantfuveskonyv.blog.hu/api/trackback/id/tr46227866

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
poétikai önismereti kurzus
süti beállítások módosítása