poétikai önismereti kurzus

2012. június 01. 23:11 - petiasün

Első egészen vidám versem! :D

 Lüktet a talaj

Remeg a levegő

Dübörgő zaj

Táncba szédítő!

 

Csak élvezd,

Most élsz!

Ne kérdezd

Mennyit érsz!

 

Kezek a magasba

Porzik a talaj

Őrjítő hangzavarba

Sörös lett a haj.

 

Örülj annak

Hogy itt lehetsz

Jó időben vagy

Hogy repülhess.

 

Koccanó tenyerek

Távolban rengeteg

Örvénylő emberek

Mind neked integet!

 

Ints csak vissza

Dobd fel a tenyered!

Fuss kiáltozva

Légy ma kisgyerek!

1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://magamnakszantfuveskonyv.blog.hu/api/trackback/id/tr796227891

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Rexon 2012.07.02. 20:18:14

hmm ez tetszik! .D
poétikai önismereti kurzus
süti beállítások módosítása