Nem is találtam rájuk megfelelő szót. A köröket járókról lesz most szó.

Kik ők? Azok az emberek, akik egy embernél leragadnak, és járják a köreiket újra és újra, de végül mindig ugyanannál az embernél kötnek ki.

A nők esetében általában egy megvalósult kapcsolatról van szó. Általában az első nagy szerelem, amitől nem tudnak elszakadni. Mondhatni, maradiak. Hogy tévúton járnak-e az illetővel, biztosra nem tudom, de nem egy egészséges dolog, amit művelnek, annyi biztos. Boldog kapcsolatot nem élnek, a szakítás és újrakezdés folytonos ciklusai váltakoznak náluk. A „szünetekben” rebegtetik a szárnyukat, de nem szabadok sohasem. Valódi kapcsolatot nem keresnek, csupán a fellángolás élteti őket. Megbízhatatlanok és kiszámíthatatlanok. Szerelemre képtelenek, halmozzák a szeretőket, de soha sem állapodnak meg.

A férfiak esetében… gyakori, hogy beteljesületlen szerelemről van szó, mégis leragadt. Szinte egyezik a női leírással, váltásra képtelen, nem mer komolyra fordítani, mérlegel, bizonytalan, kitörései vannak. Halogat, remél, múltban él.

Ha még beteljesült a szerelem… küzd, ragaszkodik, nem tud elengedni, néha egészen agresszívan kötözné magához a „szünetekben” a párját. Valójában se veled se nélküled kapcsolatot folytat partnerével, de a birtoklási vágya erősebb, mint a józan esze vagy az érzelmei. Maga sem tudja, mit akar, nincs kompromisszumos megoldás a fejében: Mindent vagy semmit. És e közül a kettő közül választ folyton folyvást, hol az egyik hol a másik javára. Innen a sok szakítás és újrakezdés.

Hogy mi segíthetne rajtuk… talán egy erős érzelmi fellángolás, egy mindent elsöprő…talán még ez sem. Racionális érvek, mérlegelés,a folytonos megbántódás…falra hányt borsó. Érzelmi gubancban vergődnek. Újra rá kell csodálkozniuk a világra és levenni a szemellenzőt. Félelemben élnek mind, és nem tudnak tisztán szeretni.

Hát, róluk írtam most. Aki magára ismer…jó úton jár :)