XXXII.
Eldöntöttem,hogy akarok az elérhetetlen vágyaim után koslatni.
Az tesz minket emberré.Ez az élet mozgatórugója.
Vágyak nélkül mi sem lennénk,és semmi ami van.
Nagyon is fogok küzdeni,muszáj küzdeni értük,nem mélyedhetek bele a semmi posványába.
Ezzel nem azt mondom,hogy legyünk a vágyaink rabszolgái.Helyet kell adni a megelégedésre és a megnyugvásra,hisz ez is a boldogság kulcsa.
De az is,hogy merjünk álmodni és tenni,igen,akár szenvedni érte.
Szenvedni a szerelemért,szenvedni az örömért, szenvedni a kéjért és szenvedni a boldogságért.
Már ha ezekért meg kell szenvedni.Mert nem muszáj.Nem mindenkinek.
Csak a szerencsésebbeknek.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
HusiNyuszi 2011.12.06. 22:21:47
petiasün 2011.12.06. 22:38:36