Hogy miért írunk
s kinek
legbensőbb titkunk,
s rideg.

Érzést ad s vesz el.
Hidd csak,
léted a verssel
adhat

értelmet mindnek.
Kicsiny
s nagy érzeteknek.
Amin

nem fog az idő
rozsdás
vas foga, se bő
áldás,

se gonosz átok.
Látod,
mindig csak vártok.
Károd

csak, mit veszni hagysz.
Adsz, ha
kérnek, így haladsz.
Napja

sincs a kezdetnek.
Vége
sem lehet ennek.
Nézze

el nekem az ég,
ha ez
nekem így elég.
Végez

az emberisten.
Tervez
a mindenisten.
Jó ez.

Bár lennék én is
néha
konok nemezis,
sorsa

van csak a létnek.
Által
futnak a lelkek.
Egy dal:

Ez marad nektek.
Fülel,
kiben van vétek.
Ölel,

kit nem szerettek
sose.
Angyal felettek.
(így legyenek)
Vége.