Nyilvánvalóan nem vagyok költő. Annakidején hobbiköltőnek neveztem magam, de az írás számomra mindig is egy terápiás és önismereti kurzusként szolgált. Majd kiegészült a művészet értékelésével és a Múzsa-kultusz újradefiniálásával. Fiatalon mindenki ír. Innen két út áll előttem: felnövök, és kinövöm az írást, vagy felnövök és örökre írni fogok. A költészet egyébként sem racionális dolog!

Magamról pedig: nincs sok minden, mi elmondható. Generációm paródiája vagyok, az elmulasztott lehetőségek vándora. Örök idealista és szentimentálisan naiv. Magába zárkózott, önromboló keresztény - nem az egyházi értelemben. Közel áll a buddhizmus is hozzám, és a keleti filozófiák. Végtelenül érdekel a magyarság és a magyar kultúra - ez az önismereti kurzus része. Többször újradefiniáltam magam, ezért nehezen tudok biztos pontra lelni. Hiszek az emberben az ember helyett is, és ostorozom emiatt: hiszem, hogy többre születtünk.