Hány arcom van, és hány fájdalmat hordok!
Mennyire félek, mennyik is a gondok?
Keveset mondok, s néha túl sokat.
Nem hagy tenni e sok gondolat.

Kevéssel is beérem, és a bőség is ínség.
Bőség zavarában a kiút a vad szelídség.
Keresetlen keresetem szegényül folyton.
Zavaros elmémet más tudatállapotba ontom.

Hosszasan várok, máskor türelmetlenül állok.
És a tudás fája helyett inkább boldogságra vágyok!
És letűnt filozófiákért bármiről lemondok.
Gyűlik a szemét. Fogy az emberség. Aligha változok.

Lesznek majd ráncok, bűnbánatos vallomások.
Sorsfordulások és temetetlen, bomló álmok.
Vártok? Rám soha se, ha lehet. Itt a por
mindent betemet. Legyetek emberek!

A könyörületes isteni szeretet, csak az legyen veletek!