Fekete ködfolt, homályos alak.
Rothad testén a megannyi fekély.
Gyűlölet füstjét árasztó ablak
Szürke szeme, s a nézése oly mély.
Vigyázz, ne érintsd, mert ő gyűlölet
Ő viszály és egyet nem értés csak
S ragálya fertőz, és átragadhat
Jaj, ő miatta hányan elbuktak.
A gyűlölet-pestis a kór, ölet
S gyűlik megannyi alakban körém.
Jó szándékkal, bűnös szívvel rávett
Önhittségem, hogy megkeressem én.
Meg is leltem, lenn a telepen őt
Azóta elvegyült már, és ismer
Engem, de vajon férfit rejt vagy nőt,
Nem tudom: csak ő az, ki megismer.
Gyűlöl, megvet, de neki mégis kellek
Megnevet, lenéz, de mégis megigéz.
Maga az ördög, s ha szelleme ellep:
Saját terepén legyőz a gyilkos kéz.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.