Eltengetett perceimben újra
Egyedül lubickolva vegyülök
Nem indulok már semmilyen útra
Magány: régi-új barátommal ülök.
Kissé alámerülök érzelmi szférámba
Ott csak régi képek élnek, kéken égnek
Körültekintek bennső szobámba
Törött tükrök csak, mik visszanéznek.
Félelmes nagy erőd ez a sötétség.
Kevés a valódi, s felszínes ha van
Újra érzem, gyámoltalanságom betegség.
Gyógyírja jöhetne, de mégis, honnan?
Olcsó játékszer ez az élet nekem
Foszlott rongybaba, mit eldobnék
De mégis hozzám tartozik, az énem
Gyermeki hittel is csak kevesebb lennék.
Alapállapot hogy lehet ilyen mélyen?
S miért szökik ide vissza folytonosan
Sérült, de jóra vágyó lényem...
Nem értem. De megyek tovább lassan.
Egyedül lubickolva vegyülök
Nem indulok már semmilyen útra
Magány: régi-új barátommal ülök.
Kissé alámerülök érzelmi szférámba
Ott csak régi képek élnek, kéken égnek
Körültekintek bennső szobámba
Törött tükrök csak, mik visszanéznek.
Félelmes nagy erőd ez a sötétség.
Kevés a valódi, s felszínes ha van
Újra érzem, gyámoltalanságom betegség.
Gyógyírja jöhetne, de mégis, honnan?
Olcsó játékszer ez az élet nekem
Foszlott rongybaba, mit eldobnék
De mégis hozzám tartozik, az énem
Gyermeki hittel is csak kevesebb lennék.
Alapállapot hogy lehet ilyen mélyen?
S miért szökik ide vissza folytonosan
Sérült, de jóra vágyó lényem...
Nem értem. De megyek tovább lassan.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.