Feny(l)ő Fa
Sok eszme és sok háború mi végre
Él és forog az esztendő vas kereke
Most korunkban minden előzőnek itt
a lenyomata: erő, akarat és persze a hit.
Mind ócska bóvlivá satnyult el
És mi végre alkot az ember
Nyugalmas kertjében áll csak ő
Te örök idő: A magas, zöld fenyő.
Mutatja természet hívó szavával
Létezik változatlan! s fénylő igazával
Mutatja: bár jöhet tél, tikkaszthat nyár
A tűlevél nem rothad, el nem száll.
Igen, maradt még isteni szó
A fénylő fa, mely oly jó.
S bizonysága ez minden kétkedőnek
Van eszme, van szív miben még hihet.
Sok eszme és sok háború mi végre
Él és forog az esztendő vas kereke
Most korunkban minden előzőnek itt
a lenyomata: erő, akarat és persze a hit.
Mind ócska bóvlivá satnyult el
És mi végre alkot az ember
Nyugalmas kertjében áll csak ő
Te örök idő: A magas, zöld fenyő.
Mutatja természet hívó szavával
Létezik változatlan! s fénylő igazával
Mutatja: bár jöhet tél, tikkaszthat nyár
A tűlevél nem rothad, el nem száll.
Igen, maradt még isteni szó
A fénylő fa, mely oly jó.
S bizonysága ez minden kétkedőnek
Van eszme, van szív miben még hihet.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.