A férfi egyedül ül szobájában
Kis világában gyér fények gyúlnak
Huszonnegyedike, durmolja magában
Szemét törli, ha könnycseppek előbújnak.
Lázasan molyol, csomagolgat szorgosan
Masni, papír, ragasztó, no meg a cimke
Név nélkül kerül fel, úgy hanyagosan
Nem akad senki, kihez kerülhetne.
Mikor végzett, síri csend. Nincs gondolat.
Csak érzések. Zavarosak. Fájók nagyon.
A kis csomag néz felé, ő meg csak hallgat.
Körbenéz. Sóhajt. Egy gondolat: adjon.
Sose kapott, nem volt kitől kapjon.
De akkor is ott van benne, mélyen
Végül lerakja egy szemközti ablakon
Egy család az égre néz azon az éjen.
Kis világában gyér fények gyúlnak
Huszonnegyedike, durmolja magában
Szemét törli, ha könnycseppek előbújnak.
Lázasan molyol, csomagolgat szorgosan
Masni, papír, ragasztó, no meg a cimke
Név nélkül kerül fel, úgy hanyagosan
Nem akad senki, kihez kerülhetne.
Mikor végzett, síri csend. Nincs gondolat.
Csak érzések. Zavarosak. Fájók nagyon.
A kis csomag néz felé, ő meg csak hallgat.
Körbenéz. Sóhajt. Egy gondolat: adjon.
Sose kapott, nem volt kitől kapjon.
De akkor is ott van benne, mélyen
Végül lerakja egy szemközti ablakon
Egy család az égre néz azon az éjen.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.