poétikai önismereti kurzus

2012. december 10. 16:18 - petiasün

Szikra kell

Fény a sötétben

Tombolnak bennem az örömhormonok
és a nagy rátalálással észbe is kapok
Hogy ebben a sötét retkes odvamban
egy általam gyújtott kis szikra van.
És ez az apró szikra világít be mindent
hogy az is lásson, aki nem ismerte az Istent.

Van benned jó, csak kapard elő
Még ha el is dobna a szeretett nő
Vagy ha hátba szúrt minden haver
Gondolj arra, az Isten nem bottal ver.

Szeretetet adtál, kaptál érte semmit
aki nem értékel, rád úgyis csak legyint.
Ne ültess el haragot, ne légy bánatos
egyszer egy eső majd mindent tisztára mos.
És amíg elhiszed, ez az életed
Drága óráidat feleslegesen tengeted.

Lesz ebből jó, csak legyen erőd
továbblépni, megfeszítve velőt
Szíved és gerinced legyen csak arra
Hogy felkérd a Sorsot egy újabb táncra.

Címkék: vers
Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://magamnakszantfuveskonyv.blog.hu/api/trackback/id/tr386227876

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
poétikai önismereti kurzus
süti beállítások módosítása