poétikai önismereti kurzus

2012. október 02. 23:21 - petiasün

Őszi vers

Forró ősz

Sárguló levelek, színes hullahegyek.
Rövidülő nappalok, közelgő fagyok.
Ez az én tavaszom, felkelő napom.
A cselekvő remény, üzemanyag utamon.

A meleg nyár nekem sötét mocsár
Nyugatató melegben, mely üres is egyben.
Utána kapok csak erőre, töretlen hitre.
Csak jót látó, világra kíváncsi szemekre.

Tavaszi virágtenger, illatos zöld óceán.
Forró hőségre vált a kellemes tavaszi táj.
Itt töröget le az én fám ága
Hervad lelkem bimbózó virága.

Nem kertelek, Ősz, téged szeretlek
Rád vár az egész sivár nyár.
Mi szebb is lehetne, de lelkem másra vár.
Költői szívnek a langyos poshadás pokoli vár.

Cselekvő Nap és reménykedő várakozás.
Tél ez, mikor az optimista világlátás:
Nyilas hava, a Fény gyermekét várja.
Megszületik, hogy legyen világ világa.

És egyenlőség fényben-sötétben
Teliholdban gyűlő reménysugárban.
Mindez ősz és kora tél szülötte
Áldassék neve örökre!

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://magamnakszantfuveskonyv.blog.hu/api/trackback/id/tr326227883

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
poétikai önismereti kurzus
süti beállítások módosítása