Tóduló gondolathegyek
Dőre gondolat ez
Mi bennem leledz
Hosszú utamon szárnysegéd
a vágy és ösztön irányzék.
Boldogságot nem is vágyok
Csak kielégítő tudástárot
Csacska gondolatoktól szabadságot
Bizonytalanító elméletektől irányt váltok.
Sok gondolat egyre vezet:
Lelkem az, ki vár arra hogy edzhet
Rendbe rakni testem ágas-bogát
Túl melós, nem is arra vágy.
Életem, hogy szépen, egészen
tudásom szerint magamért tegyem.
Magam legyek egésszé, vagy legyen
Kivel válhatnék eggyé,
hisz nem élek örökké.
Sok képzelet egyre vezet:
Ábrándos, képzet éltet
Valótlan létet és csendességet
Távolban nyugvó fényességet.
Mivé lesz a szó, ha kimondják?
Gondolat, ha papírra róják?
Semmi az, de matéria, mi marad.
Hat és gyarapít, mit tartalmaz.
Így van ez a lélekkel is
hiába szép az eszme, vagy ha nem is
De a testesülés rút és hanyag
A termőföld is csak művelt salak.
Tudom híjam, mindig tudom.
Ürességérzet egyetlen gondom.
És ha nincs kiért magamat szeressem
Vagy szeressem őt, bár mind értelmetlen.
Vigyázz ember, öntudatlan vegyszer.
Test és lélek fölött felelőtlen mester.
Mars és Vénusz már egybe fordul
Ördögi konstelláció lett az angyaliból.
Egy hívó szó csupán a múltból,
mi e gyér költemény végén tódul:
Tanítóul: Küzdj, és bízzál
Még ha csak ábránd is, ami vár.
Mi bennem leledz
Hosszú utamon szárnysegéd
a vágy és ösztön irányzék.
Boldogságot nem is vágyok
Csak kielégítő tudástárot
Csacska gondolatoktól szabadságot
Bizonytalanító elméletektől irányt váltok.
Sok gondolat egyre vezet:
Lelkem az, ki vár arra hogy edzhet
Rendbe rakni testem ágas-bogát
Túl melós, nem is arra vágy.
Életem, hogy szépen, egészen
tudásom szerint magamért tegyem.
Magam legyek egésszé, vagy legyen
Kivel válhatnék eggyé,
hisz nem élek örökké.
Sok képzelet egyre vezet:
Ábrándos, képzet éltet
Valótlan létet és csendességet
Távolban nyugvó fényességet.
Mivé lesz a szó, ha kimondják?
Gondolat, ha papírra róják?
Semmi az, de matéria, mi marad.
Hat és gyarapít, mit tartalmaz.
Így van ez a lélekkel is
hiába szép az eszme, vagy ha nem is
De a testesülés rút és hanyag
A termőföld is csak művelt salak.
Tudom híjam, mindig tudom.
Ürességérzet egyetlen gondom.
És ha nincs kiért magamat szeressem
Vagy szeressem őt, bár mind értelmetlen.
Vigyázz ember, öntudatlan vegyszer.
Test és lélek fölött felelőtlen mester.
Mars és Vénusz már egybe fordul
Ördögi konstelláció lett az angyaliból.
Egy hívó szó csupán a múltból,
mi e gyér költemény végén tódul:
Tanítóul: Küzdj, és bízzál
Még ha csak ábránd is, ami vár.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.