Szomorúság és bánat- ilyet nem ismerek
csak egyet, az ürességet, ami érzet.
Aki nem nyert se nem vesztett
és sorsáról csak maga rendelkezett
De azzal mit sem kezdve élt
Tengődött és kitörni félt.
Tévúton jártam, bevallom
Felnőttem, és ezt már nem akarom
Hiszek magamban és a derűben
erőt az erősítésből, örömöt az ürömben
Fentről és lentről megkapom
Épp csak el kell fogadnom
Fel a fejjel, mondják sokan
Az a tényállás, hogy igazuk van.
Ami az emberben jó, meg kell látni
és nem teljesen az anyagba ragadni.
Kérdezni kell, ha választ akarsz
Nyílt hozzáállással kudarcot nem vallsz.
Jobbomba a dinamit, cigi a gyújtó
Nagy lesz a robbanás, minden falat lebontó
A romok közt botorkálok kifelé, füstben
A hatalmas zajra kíváncsiak jönnek, rengetegen.
Mind ajtót rajzoltak a falukra
együtt teszünk lakatot a múltunkra.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.