Egy üveg félédes vörös érzelem

Rajtad a cigi se segít

a kimondatlan szavak, amik kimondva savak

fel csak a szabadság repít

elbaszott világodnak gyógyítóan hatnak.

Sírnál, ha tudnál, de nem tudsz

nevetnél, ha tudnál, de csak futsz.

Nézed, de nem látod

érzed de nem éled

az életed félted, folysz a présen

az üresség van folyton résen.

Hánynál, de nem mersz

keresel és nem lelsz.

Valahol érzed, legbelül,

tőled az érzelem messze ül.

Közel vagy, de lezárt palack

érzelmek nélkül szomjas maradsz.

Mikor a magányos szigeted pálmái alatt

és a tőled messze zakatolón gondolkozva

minden kiomló csepp finom falat

tombolnak a palackból szabadult szellemhadak.