poétikai önismereti kurzus

2011. november 08. 17:20 - petiasün

XX.

Fáradt vagyok.Nagyon jó kifogás,mindig beválik.Egyszer csak azt veszi észre az ember,hogy fáradt élni is.Hagyjuk,majd máskor.

De aki nem vár semmit magától,az nem menekül meg a magánytól és egyedül marad végül, irgalom nélkül.”

És a passzivitástól belesüpped az ember egy ingoványos talajba, elindul a melankólia majd váltja a depresszió.Az út meg nehéz kifelé,mert kényelem érzetét adja a bágyadtság.Az egyetlen motivácó az emberektől való elszigetelődés, hisz hál' Istennek az ember társas lény.

Lényeg a lényeg:

Soha ne legyünk lusták élni!

1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://magamnakszantfuveskonyv.blog.hu/api/trackback/id/tr826227954

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

petiasün 2011.11.20. 19:19:31

Egy dolgot elfelejtettem hozzátenni: Az internetet. Az internet egy kényelmes megoldás arra hogy az egyetlen okot az ebből való menekülésből is kiiktassa.Számítógépen át könnyedén lehet felületes ismertségen alapuló klubbok tagja lenni, kontaktokat fenntartani.De ezek nem valódiak...így részese leszünk annak,amit én úgy hívok: társas magány. Amíg zúg a gép,azt érzed hogy vagy valki,tartozol valahova és vannak barátaid.Amint kialusznak a fények,amint kilépsz ebből a nyomorult négy falból,rájössz hogy senkid sincsen. Igen,tapasztalatból beszélek. És hozzátenném magam részéről: én már mind a külvilágban,mint itt a netes világbak elszigetelődtem kissé.Neten nem erőltetem ezeket a kreált kontaktokat,az életben meg szintén felületes kapcsolatokkal "áldott" meg a sors.De látom a fényt az alagút végén..
poétikai önismereti kurzus
süti beállítások módosítása