Ha akarnék élni, élnék.
De ehhez minek éljek?
Rövidek a napok
s még rövidebbek a nappalok.
Egyedül nem lehet, de ki lenne
ebben társam...?
Vágyakozok és eleget vártam!
Sörszag és cigaretta,
ennyi maradt vánkosom.
Fent voltam, de ez álca.
Miért vagytok cinkosom?
Keressetek helyet
a menekültnek!
Az égről szakadt szökevénynek.
Kevés elv, kevés éltetés
olcsón fogyott el a létkerék.
Mintha mesteri szinten tudnám játszani életem...
pedig ennyi az egész: létezem.
Nem sok. De nem is kevés.
Ennyiből áll a mindenség.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.