poétikai önismereti kurzus

2015. február 23. 23:05 - petiasün

Táltosok csöndje

Remegő önkívület,
magába zárt
elfojtott révület.

Sámándob pereg.
Homályosan folyó
felvert homokszemek.

Csiholódik a tűz,
izzó emlékezete
mindig tovább űz.

De megcsap a tegnap
szele, s kihuny a láng.
Hely marad csak, a parázsnak.

Halkul a lüktetés,
lassul a láb.
Apró kis éltetés -

Ez jut a mának.
Eső mossa festékét
a régi világnak.

 

Címkék: vers
Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://magamnakszantfuveskonyv.blog.hu/api/trackback/id/tr707210299

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
poétikai önismereti kurzus
süti beállítások módosítása