poétikai önismereti kurzus

2015. január 19. 13:11 - petiasün

Önpusztító generációm!

A szorgos ifjúság ha érteni
vél, borhoz fűz imádságot.
Adyskodna, pedig az: éji
látomások. De nem érti az álmot.

Drogozgatnak, s ostorral
hímezik be véres nemzetük.
Amit tisztelsz, azt illeted szóval,
azt bántjuk amit szeretünk!

Nem az Út, csak az egyik,
a legnehezebb, a legfájóbb.
Az a hatodik ujj be hiányzik!
De ne bánkódjatok: így jobb.

Na, csak buzgólkodjatok
napszámosnak lenni másutt.
S higgye a gyáva hogy alkotott
ha már csak felszínt kapargattok.

Címkék: vers
Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://magamnakszantfuveskonyv.blog.hu/api/trackback/id/tr507088475

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
poétikai önismereti kurzus
süti beállítások módosítása