poétikai önismereti kurzus

2012. április 24. 18:35 - petiasün

A tettek mögötti tartalomról

Az emberi kapcsolatokban a tettek, kimondott szavak és minden, ami az emberek közötti történéseket illeti, mind csak okozatok. Az ok a hozzáállásban keresendő.

A hozzáállás kétpólusú: Az egyik a befogadó. A toleráns, megértő, közeledő, simuló. Önfeláldozó.

A másik értelemszerűen a taszító: a hibákat kereső, az ellenszenves, az érdek-orientált.

 

Ezek csak a nagy vonalak, e között a két szélsőség közötti ezernyi variáció létezik,  a szerelmes az abszolút feláldozó, érdekeit nem nézően alázatos, a gyűlölködő pedig egyenesen a kizsákmányolásra hajt.

A haver érdekes módon toleránsabb néha, mint a barát. A barát viszont sohasem önző, a másikat az ő érdeke miatt egyengeti, miközben valójában elfogadja olyannak amilyen.

A szerelmes hajlamos túlzásokba esni, a hibákat nem is látja. És amikor a szerelemből szeretet lesz, és kezdenek felsejleni a lilaköd-takarta hiányosságok, ilyenkor jön szóba sokaknál a szakítás fogalma. „Ez nem az az ember aki volt..” De igen, csak nem láttad, hogy ki is ő valójában.

A legjobb út a kapcsolatban, bár ez csak az én véleményem, a fellángolás -> szeretet -> fellángolás -> szerelem -> szeretet ösvény.  Ebben a szeretet minden formája megvalósul, helye lesz a lírai ábrándoknak, lilaködnek de helye lesz a valódi befogadó szeretetnek és megismerésnek.

Ezzel el is tértem a tárgytól…tehát a hozzáállás. Általában elég gyorsan kialakul az embertársainkhoz fűződő hozzáállásunk, és ez elég nehezen változik. A legrosszabb érzés befogadásból taszításba váltani és nagy meglepetés lehet annak az eredménye, hogy az eddig taszított vagy semleges karakterek befogadásával többek leszünk. Józanul kell mérlegelni, és az általános cél legyen a befogadás, akármennyire is félünk a többiektől. Az ember társas lény, és a biztonságérzet-növelésén kívül semmilyen előnnyel nem jár az elzárkózás, viszont a magány súlyos mélységekbe taszíthatja az embert. De elvakultan kiszolgáltatottá sem tehetjük magunkat, sem az érzelmi kihasználás, sem a teljes önrombolásba hajló szolgálat javára. A szokásos ösvény, az Aranyközépút a célra vezető itt is.

1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://magamnakszantfuveskonyv.blog.hu/api/trackback/id/tr236227896

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

DA=HNY 2012.04.25. 17:09:35

Hümmm...
poétikai önismereti kurzus
süti beállítások módosítása