Túltenni magam nem lesz könnyű rajta
De semmi okom sincs panaszra
Az a sok hülye vágy elégett
A boldogságból most nem kérek
Nem kérek, és nem remélek
És még a mának sem élek
Csak lézengek és telnek a nappalok
Ebbe egyszer még belehalok
Azt hiszem, hogy jól vagyok
Csak ne tennék ennyi baromságot
Beleszerettem egy lélekbe
És nem figyeltem a tényekre
Most már magam sem értem
Hogy ezt az egészet minek kértem
Pedig láttam már annyi jelt
Amikre mindenki felfigyelt
És ezt folyton eljátszom
Azt hiszem, tényleg csak megjátszom
akinek van csak az merjen
Játszani egy erősítő nélküli hangszeren
És ha ezért a játékért elvesztem
Elátkozom az egész életem
És átkosan telnek majd a nappalok
Ebbe, úgy hiszem,egyszer belehalok.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.